Attribútum hozzárendelésrol általánosan.

Explicit: Külön deklarációs utasítás segítségével össze kell rendelni a változó nevét egy típussal.
Implicit: A rendszer a változó nevének egy jellemzoje, pl.: kezdobetuje alapján rendel típust hozzá. Egyes nyelvekben ezek a betuk rögzítettek más nyelveknél a programozó is megadhat ilyeneket.
Automatikus: Futás közben rendelodik attribútum a változóhoz és ezek után az már nem változtatható meg.

Címkomponens hozzárendelésrol általánosan.

Statikus tárkiosztás: A változó a futás elott kap címkomponenst és ez a futás ideje alatt, nem változhat.
Dinamikus tárkiosztás: A változó akkor kap címkomponenst, amikor aktivizálódik az a programegység, amelynek o lokális változója és a címkomponens megszunik, ha az adott programegység befejezi muködését. Így a futási ido alatt ugyanaz a címkomponens különbözo változókat szolgálhat ki, elofordulhat, hogy egy változónak a program különbözo futási állapotában nincs is címkomponense ill. különbözo idopontokban, más-más címkomponenssel rendelkezik.
Programozó által vezérelt:
Abszolút címet rendel hozzá futás közben
Valamely tárban elhelyezett objektumhoz képest mondja, meg hol legyen a változó. (Relatív)
Csak az idopontot adja meg, mettol meddig legyen címkomponens, a lefoglalást és felszabadítást a rendszer végzi.

Kifejezés kiértékelésérol általánosan:

Kifejezés értékének meghatározása

Operátorok operandusok sorrendje alapján lehet:

prefix: (+ a b)
infix: (a + b) Az imperatív nyelvek általánosan használt alakja
profix: (a b +)

Az infix alak felveti azt a problémát, hogy több oprandus esetén milyen sorrendbe hajtjuk végre oket. E szerint lehet:

Balról jobbra kötés:
Jobbról balra kötés:

Ezen túl a végrehajtási sorrend meghatározásakor általában a muveletek precedenciája is érvényesül. A muveletek precedenciáját a nyelvek rögzítik.

Példa balról jobbra kötés precedencia érvényesítéssel kiértékelésre.

Kiértékelés balról indul, az elso két muveleti jel összehasonlításával. Ha a baloldali az erosebb precedenciájú vagy azonos erosséguek, akkor a baloldali muvelet kerül végrehajtásra. Ha viszont a jobboldali volt az erosebb, akkor továbblépés következik a második, harmadik muveleti jel vizsgálatára. Egy muvelet végrehajtása után a további vizsgálatok vagy a kifejezés elejérol indulnak, vagy az adott helyrol folytatódik.

Kifejezés típusának meghatározása:

lehet:

Típus-egyenértékuség elve alapján. Egy operátor két oldalán csak azonos típusú operandusok szerepelhetnek. A muvelet meghatározza az eredmény típusát.
Típus kényszerítés elve alapján: Adott, hogy az adott operátort milyen típusú operandusok között lehet végrehajtani, ha más operandusokat adunk meg ahhoz, akkor a nyelv automatikus típuskonverziót hajt végre.

Több operandus esetén az érték meghatározásához hasonlóan itt is lépésenként alakulnak ki a részeredmény típusok.

A különbözo nyelveknél, még problémát jelenthet, hogy milyen típusokat tekintünk egyenértékunek.

Deklaráció egyenértékuség: ha ugyanabban a deklarációban együtt deklaráltuk oket. pl.: var a,b : integer
Név egyenértékuség: Kibovíti a deklaráció-egyenértékuség fogalmát és már azt is elfogadja, ha az objektumokat ugyanazzal a típusnévvel deklaráltuk.
Struktúra egyenértékuség: Ha összetett típusú objektumok esetén elegendo, ha felépítésük azonos. pl.: a: array [1..10] of real; és a b: array [0..9] of real;

További különbségek lehetnek még a logikai muveleteket tartalmazó kifejezéseknél.

Rövidzár-kiértékelés esetén, ha az eredmény típusa a kiértékelés bizonyos pontján már egyértelmu, akkor nem vizsgál tovább.
Nincs rövidzár-kiértékelés, ekkor minden esetben végig kiértékelodik a kifejezés

pl.: if (a>5) and 20/a>2 then … else … Ha van rövidzárvizsgálat, akkor az a=0 értéknél a hamis ág lefut, de ha nincs rövidzárkiértékelés nullával való osztás miatt, hibaüzenettel leáll a programfutás.