Egy rekord, különbözo típusú elemeket fog össze.

Hivatkozás a rekord egy elemére: rekordazonosító.mezoazonosító.

Muveletek : * metszet; + egyesítés; - különbség; =: egyenloség; <>: nem egyenlo; <=: részhalmaz; >=: részhalmaz; IN elemvizsgálat.

in : eleme; logikai értéket ad

+ : únió, egyesítés; multihalmaz esetén mindem elem megjelenik az únióban

- : különbség

létrehozás : 1.megadunk valamilyen elôírást, feltételt, predikátumot, amely alapján

feldolgozás : a négy halmazmuvelettel

Var H1 : Set of 1..100;

H2 : Set of Char;

Begin

H1 := [1,7,77,34,33];

H1 := [1..23];

H2 := [];

End.

Objektum típus

Állomány típusok

Egy mutató típusú változó tartalma egy cím, amely egy másik, a végrehajtás során dinamikusan létrehozott változó memóriabeli elhelyezkedését adja meg. A magas szintu programozási nyelvekben az így megcímzett változó meghatározott alaptípussal rendelkezik.

Általánosan definiálva:

1. A pointer lehetôvé teszi egy, a végrehajtás során létrehozott struktúra elérését

2. A deklarációban meg kell adni a mutató által címzett objektum típusát

var P: ^Alaptípus;

3. Muveleti primitívek

· egy pointer hozzárendelése egy (adott típusú) objektumhoz, amelyet ezen mutató segítségével érhetünk el. Ez a hozzárendelés nem adja meg az objektum értékét.
Ez az eljárás keres a memórában az alaptípusban meghatározott objektum számára egy elegendôen nagy helyet, lefoglalja azt és a címét elhelyezi a mutatóban.

new(P); hatására tehát a P mutató és az általa címzett P^ objektum (aminek nincs saját azonosítója) használhatóvá válik.

· jelezzük, ha nincs semmilyen objektum megcímezve
Ha a NIL elôredefiniált konstanst rendeljük egy mutatóhoz, akkor a mutató nem címez objektumot.

P:=NIL;

· A pointerrel megcímzett objektum megszüntetése
Ez az eljárás felszabadítja a P^ objektum által lefoglalt helyet és a P mutatónak NIL értéket ad, ezzel jelezve, hogy többé nem címez semmilyen objektumot.

Dispose(P);

· egy másik pointerrel megcímzett objektumhoz való hozzáférés
P:=Q;

Mielôtt a P mutatónak értékül adjuk a Q által címzett objektum címét figyeljünk rá, hogy felszabadítsuk a P-vel elôzôleg esetleg megcímzett objuktumot. Ellenkezô esetben ez az objektum foglalja ugyan a memórában a helyet, de nem tudjuk azt elérni, hiszen nincs saját azonosítója.

Hasonlóan, ha egy eljárásban egy lokális mutató típusú változó megcímez egy dinamikus struktúrát, akkor az eljárásból való kilépés elôtt gondoskodnunk kell arról, hogy ezt a struktúrát felszabadítsuk, vagy hozzáférhetôvé tegyük egy nem lokális változóval is. Ugyanis a lokális változók automatikus megszüntetése az eljárás végén nem szünteti meg az általuk címzett objektumot.

Ha két mutató ugyanazt az objektumot címzi, és azt akarjuk, hogy az egyik közülük ne mutasson semmire, akkor NIL értétet kell hozzárendelnünk, ahelyett, hogy a Dispose utasítást használnánk, hiszen a másik mutatóval továbbra is címezni kívánjuk az obejktumot.

· értékadás a pointerrel megcímzett objektumnak

P^:=érték;

· hozzáférhetôvé tenni a mutatóval címzett objektum értékét

változó:=P^;

· két mutatót összehasonlítása, vajon ugyanazt az objektumot címzik-e meg

if P=Q then ...

Ha egy mutatót érték szerint adunk át paraméterként egy eljárásnak, akkor maga a mutató a hívó eljárásban nem változtatja ugyan az értékét, de az általa címzett objektum igen.